A termosztatikus expanziós szelepet a folyadékvezetékbe kell beépíteni, az elpárologtató elé, ahhoz a lehető legközelebb. Több elpárologtatóval üzemelő rendszer esetében minden érzékelőt a saját elpárologtatója elé kell elhelyezni. A környezeti hőmérsékletviszonyok esetenként indokolttá teszik egy mágnesszelep beiktatását az adagoló elé, hogy állásidőben is biztosítva legyen a folyadékzárás. Ha folyadékelosztó is lesz a rendszerben, akkor azt a (minden esetben külső nyomáskiegyenlítésű) szelep után úgy kell elhelyezni, hogy az elosztó nyílások lefelé nézzenek, az elosztócsövek pedig azonos hosszúságúak és átmérőjűek legyenek. Ez és a hibátlan forrasztás biztosítja a folyadékelosztó csövek azonos ellenállását. Az érzékelő patronnak a szívócső vízszintes szakaszán kell elhelyezkednie, közel az elpárologtató kilépő csonkjához. Mivel a patron az elpárologtatóból kilépő hűtőközeg hőmérsékletét érzékeli, a pontos működés érdekében fontos odafigyelni a következőkre:

Az érzékelőt tiszta csőfelületre kell rögzíteni, fémszalagokkal vagy -bilinccsel.

Ne érje külső hőmérsékleti hatás.

Ha az érzékelő és a környezete közötti hőmérséklet-különbség nagy, akkor párazáró szigetelésre van szükség.

Nem építhető be az elpárologtató gyűjtőcsövére, függőleges csőszakaszokra, a belső hőcserélő után, nagyméretű szerelvények közelébe.