A kompresszoros hűtőberendezés harmadik nagy eleme a kondenzátor. Feladata a kompresszor felől érkező túlhevített gőz cseppfolyósítása és a kondenzátor oldalon hasznos hőáram átvitele a hűtőközegből a hőt felvevő (a fűtendő) közegbe. A kondenzátorba érkező túlhevített állapotú hűtőközeg először a túlhevített hőjét leadva a telítési hőmérsékletre lehűl, ezt követően a kondenzációs hőt leadva telített folyadékká változik, majd a kondenzációs hőmérséklet alá hűl, illetve utóhűtés történik. A 3.3.1. ábra mutatja a hőleadás folyamatát.

A hőcsere a berendezés teljesítményétől függően külön-külön vagy egy hőcserélőben történik. Az ipari berendezésekben például a túlhevítési hőt külön hőcserélőben, a gőzhűtőben vonják el. A hőszivattyúknál a gőzhűtő a hőt felvevő közeg hőmérsékletének emelésére, a kondenzációs hőmérséklettel korlátozottnál magasabb értékre való növelésére ad lehetőséget.

Az utóhűtéssel javítható a berendezés teljesítménytényezője, csökken a létesítendő fűtőteljesítmény elérése érdekében a kompresszorral szállítandó hűtőközegáram, valamint, gőzt nem tartalmazó, folyadék fázisú hűtőközeg az adagolószervhez érkezik. Az utóhűtés a megfelelően kialakított kondenzátorokban is megvalósítható, azonban az ellenáramúként kialakított külön utóhűtő jobb felület-kihasználást adhat, valamint – mivel a kondenzátumot összegyűjtő, a változó üzemviszonyok mellett szükséges tárolókapacitást biztosító folyadéktartály után kerül beépítésre – az utóhűtő kedvező hatása is így használható biztosabban. Az utóhűtés egy speciális változatának is tekinthető a kondenzátumnak az elpárologtatót elhagyó, kis nyomású gőz fázisú hűtőközeggel való utóhűtése.