Ahogy a bevezető fejezetben már megfogalmaztuk, hűtőközegnek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a körfolyamat során ismétlődő állapotváltozásaik által az alacsonyabb hőmérsékletszinten felveszik, majd a magasabb hőmérsékleti szinten leadják a hőt. Gyakorlati alkalmazhatóságukhoz feltétel, hogy megfeleljenek az előírt hűtéstechnikai, kémiai, egészségügyi, ökológiai és gazdaságossági követelményeknek.

Az 1834-ben szabadalmaztatott első kompresszoros hűtőberendezés megalkotója az amerikai Perkins etil-étert alkalmazott hűtőközegként. Mivel az etil-éter robbanásveszélyes, nem tudott elterjedni a használata. Ezután más természetes hűtőközegek felé fordult az érdeklődés: elkezdődött az ammónia, a szén-dioxid és a szénhidrogének felhasználása hűtőközegként. 1930 után a freonoknak is nevezett halogénezett szénhidrogének vették át az uralmat, hiszen kiváló hűtéstechnikai tulajdonságokkal bírtak, stabilak és emellett az emberi egészségre nézve is teljesen ártalmatlanok voltak. Később azonban kiderült, hogy a mérleg másik serpenyőjébe is kerül valami: a halogénezett szénhidrogének súlyos környezetkárosító hatása.