Az érzékelő patron töltete, ami esetenként maga a berendezéshez használt hűtőközeg, állapota szerint háromféle lehet: folyadék, gőz (gáz), vagy úgynevezett adszorpciós töltet, ami gázelnyelő anyag és gáztöltet együttese, például aktív szén + szén-dioxid.

Az esetek többségében az érzékelő az első változatnak felel meg, azaz nagy mennyiségű könnyen párolgó folyadékkal töltött, amelynek egy része akkor is megmarad, ha a szelep felső része hidegebb, mint az érzékelő. Így a termosztatikus rendszer nyomását (a membrán fölötti részben) az érzékelő hőmérséklete és a töltetének telítési gőznyomása határozza meg. A folyadéktöltetű érzékelők általában nagy méretűek és hőtehetetlenségűek. Töltetükben a folyadék mellett kis mennyiségű nitrogént és héliumot is tartalmaznak, ami a szivárgásvizsgálatot segíti.

A gőztöltetű érzékelőbe nagy nyomáson és adott hőmérsékleten töltik be a kis mennyiségű, könnyen párolgó gázt. Az ilyen érzékelő térfogata sokkal kisebb, mint a folyadéktöltetűeké, hőtehetetlenségük is kisebb. Üzemi hőmérsékleten a membrán feletti térben gőzállapotú a töltet, az érzékelőbe egy kevés folyadék csapódik le. Ameddig az érzékelőben folyadékállapotú rész is van, a nyomás változása a töltetre vonatkozó nyomás és a telítési hőmérséklet összefüggése szerint változik, később azonban a töltet teljesen elgőzölög, majd a még nagyobb érzékelő-hőmérsékleténél a gőz túlhevül, de a nyomás gyakorlatilag állandónak tekinthető. Ilyen töltetű szelep az úgynevezett MOP szelep (Maximal Operating Pressure = maximális üzemelési nyomás). Ezzel a maximális szívóoldali nyomást határolja be, ami védi a kompresszor motorját a túlterheléstől. A gáztöltetű adagolószelepek felszerelésénél oda kell figyelni arra, hogy az üzemben az érzékelő legyen a legalacsonyabb hőmérsékletű.

A harmadik változat az adszorpciós töltet. Itt a gázelnyelő anyag és a gáztöltet megfelelő párosításával beállítható a membránra felülről ható nyomás, az üzemi hőmérséklet széles tartományában biztosítani lehet a statikus túlhevítés állandó mértékét. Az adszorpciós töltetű érzékelővel ellátott adagolók nem érzékenyek az érzékelő és a kapilláriscső és a szeleptest közötti hőmérsékletkülönbségre, viszont időállandójuk nagyobb, mint a gáz- vagy folyadéktöltetű érzékelővel rendelkező adagolóké.