A fejezet következő részében kísérletet teszünk arra, hogy a környezetkárosító hűtőközegek kiváltásának lehetőségeit rendszerbe foglalva bemutassuk. Mielőtt a konkrét helyettesítési alternatívákat bemutatnánk, felidézzük a hűtőközegcsere két előírt lépcsőfokát.

Rövid távú kiváltó közegek

A környezetvédelem sürgető igényének megfelelve a fejlesztők igyekeztek minél gyorsabban olyan közegeket előállítani, amik átmenetileg kiválthatják a klórozott szénhidrogéneket. Így olyan keverékek készültek, melyek a meglévő berendezésekben szerviz célokra alkalmazhatók, a hosszú távú környezetvédelmi stratégia előírásainak azonban nem tudnak megfelelni. Ezek általában drop-in eljárással betölthető zeotrop blendek, melyeknél a berendezésben alkalmazott olajok nem szorulnak cserére.

Hosszú távú kiváltó közegek

A hűtőközegek helyettesítésével kapcsolatban nem szabad szem elől téveszteni a jövőre vonatkozó jogi szabályozást. Előírás például , hogy a kereskedelmi célú hűtő- és fagyasztógépeket (hermetikusan zárt berendezések), amelyek 150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmaznak 2022. január 1-től nem lehet forgalomba hozni, vagy hogy 2020. január 1-től tilos a 2 500-as vagy annál nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat a legalább 40 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő hűtőközeget tartalmazó hűtőberendezések szervizeléséhez vagy karbantartásához használni. Ugyanakkor figyelembe kell venni a hatékonyság és a gazdaságosság szempontjait is: az új hűtőközeget használva a berendezés teljesítménye nem csökkenhet a korábbi érték 95%-a alá. Tehát az új hűtőközegek fejlesztésekor a környezetkárosító hatás csökkentése mellett figyelembe kell venni azt is, hogy azok a hűtőköri folyamatokban alkalmazhatók legyenek és hatékonyan, biztonságosan működjenek. A kihívás adott, a fejlesztők pedig gőzerővel dolgoznak az egyszerre környezetbarát és hatékony hűtőközegek, hűtőközeg-keverékek előállításán.

E bevezetés után haladjunk sorban a kiváltás lehetőségein!