A fejezet következő részében kísérletet teszünk arra, hogy a környezetkárosító hűtőközegek kiváltásának lehetőségeit rendszerbe foglalva bemutassuk. Mielőtt a konkrét helyettesítési alternatívákat bemutatnánk, felidézzük a hűtőközegcsere két előírt lépcsőfokát.

Rövid távú kiváltó közegek

A környezetvédelem sürgető igényének megfelelve a fejlesztők igyekeztek minél gyorsabban olyan közegeket előállítani, amik átmenetileg kiválthatják a klórozott szénhidrogéneket. Így olyan keverékek készültek, melyek a meglévő berendezésekben szerviz célokra alkalmazhatók, a hosszú távú környezetvédelmi stratégia előírásainak azonban nem tudnak megfelelni. Ezek általában drop-in eljárással betölthető zeotrop blendek, melyeknél a berendezésben alkalmazott olajok nem szorulnak cserére.

Hosszú távú kiváltó közegek

A hűtőközegek helyettesítésével kapcsolatban nem szabad szem elől téveszteni a jövőre vonatkozó jogi szabályozást. Előírás például, hogy 2020. január 1-től nem lehet majd olyan anyagokat alkalmazni, melyeknek 2500 feletti a GWP-je, valamint 2022-től nem kerülhet piacra olyan berendezés, melynek globális felmelegedést okozó potenciálja eléri a 150-et. Ugyanakkor figyelembe kell venni a hatékonyság és a gazdaságosság szempontjait is: az új hűtőközeget használva a berendezés teljesítménye nem csökkenhet a korábbi érték 95%-a alá. Tehát az új hűtőközegek fejlesztésekor a környezetkárosító hatás csökkentése mellett figyelembe kell venni azt is, hogy azok a hűtőköri folyamatokban alkalmazhatók legyenek és hatékonyan, biztonságosan működjenek. A kihívás adott, a fejlesztők pedig gőzerővel dolgoznak az egyszerre környezetbarát és hatékony hűtőközegek, hűtőközeg-keverékek előállításán.

E bevezetés után haladjunk sorban a kiváltás lehetőségein!