Az 1987-es nemzetközi egyezmény, a Montreali Jegyzőkönyv a halogénezett szénhidrogének egy részének fokozatos kivezetését írta elő, mert ezek a hűtőközegek az ózonréteget károsítónak és egyben az üvegházhatást növelőnek is bizonyultak. Az 1990-es Londoni, majd az 1992-es Koppenhágai Kiegészítés kibővítette a szabályozott hűtőközegek körét, valamennyi halogénezett szénhidrogént (rövid jelölése CFC) és a részlegesen halogénezett szénhidrogén (HCFC) hűtőközegeket is ide sorolta, valamivel hosszabb kivezetési időt hagyva. A Monterali Jegyzőkönyv és módosításai bekerültek hazánk jogi szabályrendszerébe is, hiszen Magyarország is csatlakozott az aláíró 180 országhoz. A 22/1993. számú KTM rendelet a jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtásáról, a 67/1995. számú kormányrendelet pedig a kiegészítések hazai hatálybalépéséről rendelkezett. Az 1995-ös Kiotói Jegyzőkönyv célul tűzte ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését először a 2008-2012 közötti időszakra, majd ezt folyamatosan hosszabbítva. A jelenlegi cél 2050-re elérni a 80-95%-os csökkenést. 2000-ben életbe lépett az új Európai Uniós hűtőközeg-szabályozás, a 2037/2000 EU törvény, majd 2003-ban az új magyar jogszabály, a 94/2003. számú kormányrendelet. 2014-ben megjelent a röviden csak F-gáz rendeletnek nevezett EU-s rendelkezés, az 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelete a fluortartalmú üvegházhatású gázokról. Ezt követte a hazai szabályozásban a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal és az ózonréteget lebontó anyagokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 14/2015 (II. 10.) Korm. rendelet, vagyis a Klímagáz rendelet. Ezen szabályozások előírják a gyártással, forgalomba hozatallal, felhasználással kapcsolatos tilalmakat, a mennyiségcsökkentések ütemét, a szervizelési és hulladékkezelési szabályokat, valamint ezek alapján került bevezetésre 2017-ben az F-gáz kvótarendszer. A felsorolt jogszabályokban a halogénezett szénhidrogén hűtőközegekkel kapcsolatban a következő határidőket írták elő:

·         2001. január 1. óta HCFC közeg nem tölthető új berendezésekbe.

·         2001. október 1-től CFC hűtőközeg forgalomba hozatala, felhasználása, exportja tilos.

·         2003. október 1. óta HCFC közeggel működő hűtő- és légkondicionáló berendezések nem hozhatók forgalomba.

·         2004. május 1. után regenerált CFC hűtőközeg nem használható. A HCFC közeggel működő reverzibilis klímák és hőszivattyúk forgalomba hozatala is tilos.

·         2010. január 1-től tiltás alá került a HCFC közegek gyártása, javításra csak lefejtett HCFC használható.

·         2015. január 1-től HCFC nem használható javításra sem. A háztartási hűtőkben tilos a 150-nél nagyobb GWP értékű hűtőközegek használata.

·         2020. január 1-től a forgalomba hozott hermetikusan zárt hűtő és fagyasztó, valamint a helyhez kötött hűtőberendezések globális felmelegítő hatása nem lehet nagyobb 2500-nál.

·         2020. január 1-jétől tilos a 2 500-as vagy annál nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat a legalább 40 tonna CO₂-egyenértéknek megfelelő hűtőközeget tartalmazó hűtőberendezések szervizeléséhez vagy karbantartásához használni, kivéve, ha a gáz regenerált, vagy újrahasznosított, akkor 2030. január 1-jéig lehet szervizelési, karbantartási céllal használni.

·         2022. január 1-től a hermetikusan zárt hűtő és fagyasztó berendezések és a legalább 40 kW-os csoportaggregátoros központi hűtőrendszerek GWP-je 150 alatti kell, hogy legyen.

·         2025. január 1-től a 3 kg-nál kevesebb HFC-t tartalmazó osztott mono légkondicionáló rendszerek hűtőközegeinek GWP-je nem érheti el a 750-et.

Ha már a szabályozásról ennyi szót ejtettünk, érdemes megemlíteni még az MSZ EN 378. számú szabványt, mely egy európai szabvány magyar nyelvű megfelelője, és a címe "Hűtőberendezések és hőszivattyúk – Biztonsági és környezetvédelmi követelmények".   A szabvány négy részben taglalja a témát. Ezek közül az első a fogalmak és az alapkövetelmények meghatározása után az osztályozással és a kiválasztási kritériumokkal foglalkozik. A második rész tartalmazza a tervezéssel, gyártással, vizsgálattal, megjelöléssel és dokumentációval kapcsolatos tudnivalókat. A harmadik a telepítés helyével és a személyek védelmével foglalkozik, míg az utolsó az üzemeltetés, karbantartás, javítás és visszanyerés kérdéseit járja körül.