A szabályozó berendezések kiválasztásához érdemes foglalkozni néhány alapvető fogalommal.

A szabályozás nem mindig biztosítja folytonosan az elérendő pontos értéket. Ha az eltérés megmarad a szabályozás állandósulásakor, akkor maradó szabályozási eltérésről beszélünk. Ezt nemcsak a kivitelezés hibái, hanem magának a szabályozószerkezetnek a működésmódja is okozhatja. Ilyen lehet például a nyomásszabályozás. Átmeneti szabályozási eltérés esetén az eltérés idővel változik, erre példa lehet az úszós folyadékszint-szabályozás.

Szabályozott szakasznak nevezzük a hűtőberendezésnek a beavatkozó szerv és a szabályozott jellemző mérési helye közé eső részeinek együttesét. Létezik olyan szabályozott szakasz, ahol a beavatkozás mértéke arányos a szabályozott jellemző módosult értékével, ilyen esetben arányos szakaszról beszélünk. Folyadékhűtőknél például a kompresszor fordulatszámának változása és az előremenő vízhőmérséklet arányos. Más esetekben azonban a beavatkozás után a szabályozott jellemző nem áll be egy új értékre, hanem a hatás időben összeadódik. Ilyen, integráló szakaszra példa, hogy a szelepemelkedés csökkentésére a víztároló tartály szintje folyamatosan csökken.

A beavatkozás hatására nem mindig azonnali a szabályozott jellemző változása, hanem lehet késleltetett is. A felfutási idő a teljes tartományú beavatkozás után a szabályozott jellemző egységnyi változásához szükséges idő. Egy ugrásszerű beavatkozás után a szabályozott jellemző változásáig eltelő idő a holtidő. Ha a szabályozott jellemző azonnal változni kezd, de nem a legnagyobb sebességgel, akkor a legnagyobb felfutási sebesség kialakulásáig az úgynevezett megindulási idő telik el. E kettő, tehát a holtidő és a megindulási idő összegét nevezzük lappangási időnek.

Mindezek azért fontosak, mert a különböző szabályozó berendezések más-más szabályozástechnikai jellemzőkkel bírnak, és ezek befolyásolják a szabályozás minőségét.