A hulladékkezelés folyamatában alapesetben három szereplő veszt részt:

Ø  hulladék birtokos,

Ø  szállító,

Ø  kezelő.

Hulladék birtokos: a hulladéktermelő (tulajdonos), továbbá bármely jogalany, akinek, vagy aminek a hulladék, a birtokában van. Gyakorlati megközelítésben a hulladék tulajdonosa a berendezés tulajdonosa vagy üzemeltetője. A hulladék tulajdonosának gondoskodnia kell a hulladék kezeléséről/kezeltetéséről. Erre, veszélyes hulladék esetében 6 hónap áll rendelkezésére. A hulladék birtokos további kötelezettsége, hogy a hulladékkezelés folyamatában a résztvevők jogosultságait ellenőrizze. Azaz, csak olyan szállítónak adhat át hulladékot, aki rendelkezik a megfelelő engedéllyel. Ez a szabály vonatkozik a hulladékkezelő vagy a hulladékártalmatlanító esetében is. Veszélyes hulladék esetén, a hulladéktermelő az anyagmérleg alapján, technológiánként és hulladékkódonként köteles nyilvántartást vezetni. Nem veszélyes hulladék esetében 5 évig, veszélyes hulladék keletkezése esetében pedig 10 évig kötelező megőrizni a hulladék nyilvántartást.

Szállító: az illetékes hatóság által kiadott veszélyes hulladék szállítási engedéllyel rendelkező szállító. Veszélyes hulladékot szállítani csak engedély birtokában lehet. A szállítási engedélyben szerepelnie kell a szállítandó veszélyes hulladék EWC kódjának. Ennek hiányában a szállító nem alkalmas a szállítási feladat ellátására.

Példán keresztül bemutatva: az a cég, amelynek csak olajos rongy szállítására van engedélye, az lefejtett hűtőközeget nem szállíthat.

Előzőekben már említésre került, hogy hűtő és klímatechnikai vállalkozás alanyi jogon nem szállíthat veszélyes hulladékot, csak külön engedély birtokában. Az ADR jogosultság megléte erre nem jogosít fel.

Kezelő: a megfelelő veszélyes hulladékra, hasznosítási (kezelési) engedéllyel rendelkező vállalkozás. Azt a hulladékot kezelheti, ami az engedélyében EWC kód szerinti besorolásban fel van tüntetve.

Hűtős vállalkozás: a hulladék kezelés negyedik szereplője lehet a hűtős vállalkozás is, hiszen kapcsolatban van a hűtőközeget tartalmazó berendezés tulajdonosával. Ebben az esetben, mint költségviselő működhet közre, ezáltal teljes szolgáltatást tud nyújtani ügyfelei megnövekedett igényeinek kielégítésére.

I.)                  Alapesetben a veszélyes hulladék nem kerül a hűtő és klímatechnikai cégek tulajdonába. A cégek elvégzik a lefejtést, és ezt követően a tulajdonos gondoskodik a keletkezett hulladék elszállításáról.

II.)               Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a fent felvázolt modell nehezen kivitelezhető. Gondoljunk a kis mennyiségben lefejtett hűtőközegekre, vagy amikor a lefejtést követően nem oldható meg a keletkezett hulladék szabályos tárolása. Az ilyen esetekben a szervizcég a saját telephelyére szállítja a hulladékot és onnan már a fent leírtaknak megfelelően jár el. Azaz, a keletkezett veszélyes hulladékot az erre elkülönített veszélyes hulladék tárolóban tárolja/gyűjti, majd a törvényben előírt határidőn belül elszállíttatja egy hulladék kezelőhöz vagy hulladék ártalmatlanítóhoz.

Az első megoldás minden mozzanata megegyezik a törvény előírásaival. A második lehetőség jelenleg jogilag támadható, a későbbiekben az erre vonatkozó szabályozás elengedhetetlen. Felmerül a kérdés, hogy hogyan kerül a hulladék a szervizcég telephelyére, hiszen ehhez szállítási engedély szükséges. Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy amikor a veszélyes hulladék bekerült a hűtős és klímatechnikai vállalkozás telephelyére, jogilag a hulladék tulajdonosává válik. Ebben az esetben már nem lehet az eredeti tulajdonos adataival kitöltött ún. „SZ” lapot (ld. lejjebb) generálni. Ez akkor lényeges, amikor a tulajdonos szeretné a bevallásában lejelenteni a lefejtett hűtőközeget. Erről a tényről még a tevékenység megkezdése előtt szükséges a tulajdonossal egyeztetni.

Ebben az esetben az is aggályos, hogy az anyagmérleg nem vezethető össze. Az anyagmérleg egy gyártási, vagy szolgáltatási folyamat belépő és kilépő anyagmennyiségeit állítja egymással szembe. Az anyagmérleg alapvető kritériuma a belépő és kilépő anyagok mennyiségének megegyezése. Az említett esetben az eredeti tulajdonosnak csak bemeneti adatai vannak, a hűtős vállalkozásoknak pedig csak kimeneti adatai. Ez teljesen ellentmond az anyagmérleg alapvető kritériumának.

Összegezve: az első megoldás jogszerű. A második lehetőség több olyan elemet tartalmaz, amely a hatóságok által kifogásolható, ezért amíg a jogszabály nem tér ki egyértelműen az ilyen jellegű problémák kezelésére, lehetőségeinkhez mérten jogszerűen járjunk el.

A veszélyes hulladék szállításának és átadásának dokumentálása úgynevezett „SZ” lapon történik. A nyomtatvány kitöltését a veszélyes hulladékkal kapcsolatos egyes tevékenységek részletes szabályairól szóló 225/2015. (VII. 7.) Kormány rendelet írja elő.

„SZ” lap nyomtatvány igénylésére két lehetőség van: a www.hulladekweb.hu oldalon történt regisztrációt követően, térítés ellenében letölthetővé válik a sorszámozott „SZ” lap, vagy a szállítási laphoz egyedi sorszámtartományt kell igényelni. Sorszámtartományt az igényelhet, aki legalább székhellyel és Környezetvédelmi Ügyfél Jellel (a továbbiakban: KÜJ) rendelkezik.

Ezen lapok beszerzése elkerülhető, ha olyan szállító/kezelő cég szolgáltatását vesszük igénybe, mely tartalmazza az „SZ” lapok beszerzését és kitöltését.

Az „SZ” lap használatának célja, hogy megfelelő információk álljanak rendelkezésre a hulladék átadójáról (termelő), átvevőjéről (kezelő) és szállítójáról. Továbbá megfelelő információnk legyen a veszélyes hulladék tulajdonságairól, mennyiségéről, valamint a szállítás módjáról. Az „SZ” lap használatának fő célja az is, hogy esetleges havária, illetőleg baleset esetén rendelkezésre álljanak az intézkedések megtételéhez szükséges információk.

Az „SZ” lap 4 példányos bizonylat, amelynek egyes példányait kitöltésük után a következőképpen kell felhasználni.

Ø  (1/4) Hulladék átadó példánya, a termelőnél marad.

Ø  (2/4) A szállító példánya, a szállítónál marad.

Ø  (3/4) A hulladékkezelő visszaküldi a hulladék átadójának, ezzel igazolja az átvételt. Erre 30 nap áll rendelkezésére.

Ø  (4/4) A hulladék átvételét követően a kezelő példánya, a hulladékkezelőnél marad.

Ahhoz, hogy egy hulladék a tulajdonostól elszállítása kerülhessen, a következő két azonosítóval kell rendelkeznie

Ø  Környezetvédelmi Ügyfél Jel (KÜJ szám). Ez egy 9 számból álló, a környezetvédelmi adatszolgáltatások során kötelezően használandó azonosító. A KÜJ számot az illetékes Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztályától kell igényelni.

Ø  Környezetvédelmi Területi Jel (KTJ szám). A KTJ szám a hulladék keletkezés pontos helyét határozza meg. Szintén 9 számból álló azonosító. Ezt a számot – mint az előzőnél – az illetékes Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztályától kell kérni. Amennyiben több telephelye van a termelőnek, akkor több KTJ számot szükséges igényelnie.

Röviden összefoglalva a veszélyes hulladék szállítás folyamata:

Lefejtést követően a keletkező veszélyes hulladék az erre elkülönített tárolóba kerül. Ezt követően a tulajdonos megadja a szükséges adatokat az „SZ” lap kitöltéséhez, majd az előre egyeztetett időpontban az engedéllyel rendelkező szállító elszállítja a hulladékot a hulladék kezelőhöz/ártalmatlanítóhoz. A kezelő/ártalmatlanító átvételt követően 30 napon belül visszaküldi a tulajdonosnak az átvételt igazoló „SZ” lapot. A folyamatban résztvevők a dokumentumokat 10 évig kötelesek megőrizni. A hulladékmozgásról a tulajdonos évente egyszer (kivétel, ha az éves keletkező veszélyes hulladék nem haladja meg a 200 kg-ot), míg a szállító és kezelő/ártalmatlanító negyedévente jelentést tesz az illetékes hatóságnak (309/2014. (XII.11.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről).