A hűtőberendezések rendeltetésüknek megfelelően hőt szállítanak kisebb t_h hőmérsékletszintről nagyobbra. A hűtés hasznos teljesítménye a környezetnél kisebb hőmérséklet létesítéséhez, fenntartásához a hűtött közegből elszállított Q_oihőáram (hűtési igény). Ennek a hőáramnak és a hőszállításhoz bevezetett P (működtető) energiaáramnak Q=Q_oi + P összegét a hűtőberendezés a t_a természetes (környezeti) közegnek adja át (7.1. a. ábra).

Abban az esetben, ha a természetes közegnek leadott Q hőáramot hasznosnak tekintjük, akkor a hűtőberendezés helyett hőszivattyúnak nevezzük. A hőszivattyú hasonlóan a hűtőberendezéshez Q_ohf hőáramot szállít kisebb t_hf hőmérsékletű hőforrásból (levegő, víz, talaj, stb.) a Q_f fűtési igény kielégítéséhez szükséges nagyobb t_f  > t_a fűtési hőmérsékletre (működtető) P energiaáram árán (7.1. b. ábra).

7.1. ábra. A hűtőberendezés és a hőszivattyú feladata

A hűtőberendezés és a hőszivattyú között az alkalmazás szempontjából eltérés, hogy a környezetnél t_h kisebb hőmérséklet létesítéskor a hűtésnek nincsen alternatívája; a környezetnél t_f nagyobb hőmérséklet létesítésre, a hőszivattyúzás mellett, több alternatív megoldás is adott (pl.: fa, szén, olaj, gáz, stb. eltüzelése, fűtés közvetlen villamos energia felhasználásával). Ezért a Tervező feladata, hogy a fűtési igény kielégítésére alkalmas rendszer megválasztását gazdasági, környezetvédelmi vizsgálat előzze meg.