A kapilláriscső egyszerű kis eszköz, ám a működésének magyarázata egyáltalán nem az. Itt most néhány fontosabb mozzanatot emelünk ki ebből. A kis átmérőjű csövön áthaladó folyadék súrlódása hozza létre a fojtást. A kapilláriscsővel működő hűtőberendezésekbe nem építenek be folyadékgyűjtőt. Kisebb berendezéseknél a kapilláriscsövet a szívócső belsejében vezetik vagy összeforrasztják azzal, így növelhető a hűtőteljesítmény. A kapilláriscső önszabályozásra is képes, melynek alapja, hogy a hűtőközeg-tömegáramot nemcsak a nyomáskülönbség, hanem az utóhűtés hőmérséklete is befolyásolja: nagyobb mértékű utóhűtés esetén megnő az átáramló hűtőközeg mennyisége. Ez a tulajdonsága alkalmassá teszi a hűtőkészülékkel való jó együttműködésre, aminek előfeltétele a pontos hűtőközeg-mennyiség.

A kapilláriscső méretezéséhez a gyártók adnak segítséget. A cső hosszát a számítások bizonytalansága miatt kísérletekkel határozzák meg. Ezek alapján az igényelt hűtőteljesítményekhez és nyomás- illetve hőmérsékletértékekhez tudnak csőhosszakat és átmérőket javasolni. Egy adott készülékben azonos fojtóhatású, de különböző méretű kapilláriscsövek is alkalmazhatók, de ezek befolyásolják a készülék működési tulajdonságait, így például az energiafogyasztást is.