Általában a kondenzátorok az elpárologtatókhoz hasonlóan felületi hőcserélők. A hőt felvevő természetes hűtőközeg fajtájától függően levegő- vagy vízhűtésű kondenzátorokat különböztetünk meg.

Ha azt mondjuk, természetes hűtőközeg, mindenki azonnal a levegőre és a vízre gondol, és valóban: a környezeti levegő és a friss víz kiváló hűtőközegként szolgál. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a jellemzőjük, hogy hőmérsékletük nem állandó, térben és időben is változik.

A környezeti levegő természetes hűtőközegként való felhasználásakor az adott telepítési hely klímaviszonyait érdemes feltérképezni, így az átlagos hőmérséklet és relatív páratartalom értékeit a leghidegebb és a legmelegebb időszakokban. Még e tudás birtokában is számolni kell az átlagtól való, gyakran nem csekély mértékű eltérésekkel is.

A kútból, folyókból, tavakból, vagy éppen a vízvezetékből nyert víz hőmérséklete kisebb mértékben változik, de semmiképpen nem tekinthető állandónak. Itt a talaj hőmérsékletével, illetve a talajszint alatti mélységgel kell számolnunk. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a felszín feletti vizek tisztításáról, szűréséről is gondoskodni kell a lerakódások elkerülése érdekében.

A környezeti levegő ingyen rendelkezésünkre áll, de magasabb hőmérséklete a nyári időszakban – éppen akkor, amikor a hűtési igény is nagyobb – magasabb energiafogyasztást okoz és nagyobb teljesítményű motor működtetését is igényli. A friss víz felhasználása ezekből a szempontokból sokkal kedvezőbb, ám nem áll rendelkezésre ingyenesen és korlátlanul, valamint a felhasznált víz elvezetése is költséges lehet. Ahhoz, hogy egy adott telepítési helyen eldöntsük, melyik természetes hűtőközeg alkalmazása célszerű, komoly gazdasági és műszaki elemzésre van szükség. Ezzel párhuzamosan a kondenzátor nagyságát és működési feltételeit is jól kell meghatározni ahhoz, hogy gazdaságosan telepíthető és üzemeltethető berendezésünk legyen.