Egy kondenzátor akkor működik optimálisan, ha folyamatosan ürül. Ha nem így történik, akkor a kondenzáló felület csökkenése miatt nő a kondenzátornyomás és az energia-felhasználás, csökken a hűtőteljesítmény, sőt az elpárologtatóban hűtőközeghiány alakulhat ki. Ennek oka lehet a kondenzátor és a folyadékgyűjtő tartály kapcsolatának hibás kialakítása. Ilyen gondot okozhat például az ürítővezeték rossz méretezése vagy hibás nyomvonala, a kondenzációsnál magasabb hőmérsékletű folyadékgyűjtő vagy párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok esetén az eltérő ellenállás, terhelés. Ha a kondenzátorból távozó folyadék utóhűtési hőmérséklete 4 K fölé növekszik, az biztosan efféle problémát jelez. Ahhoz, hogy ez ne fordulhasson elő, a következőkre kell odafigyelni:

·         A folyadékgyűjtő tartály kerüljön a kondenzátor alá, vagy ha ez nem megoldható, akkor helyezzük intenzív légáramba.

·         Az ürítővezetékben az áramlási sebesség 0,5 m/s-nál kisebb legyen.

·         A folyadékoldali kilépőcsonk és a folyadékgyűjtő között legyen kiépítve egy függőleges csőszakasz, ami legalább 30 cm hosszú. Az is jó megoldás, ha a kondenzátor és a folyadékgyűjtő közé egy kiegyenlítővezeték kerül.