Az x = állandó görbéket tehát a nedves mezőben az „emelőszabály”-nak megfelelően a határgörbék vízszintes távolságainak arányos leosztásával lehet kijelölni. Egy vízszintes vonal (p = állandó) mentén a két határgörbe közötti állapotban a folyadék-gőz rendszer fázisegyensúlyban van, a hőmérséklete is állandó, ezért log p–h diagramban az izotermák (t = állandó vonalak) a nedves gőz mezőben a p = állandó vonalakkal, vagyis a h-tengellyel párhuzamosan haladnak (1.5.6. ábra). Már említettük, hogy a folyadékok entalpiája (a folyadék összenyomhatatlansága révén) gyakorlatilag csak a hőmérséklettől függ. Így azután a log p–h diagramban az izotermák folyadékmezőben haladó szakaszai viszont a p tengellyel párhuzamosak. A forgalomban lévő diagramokra gyakran föl sem tüntetik az izotermákat a folyadékmezőben, mert szükség esetén a határgörbéről kiinduló függőlegeseiket könnyen be lehet rajzolni. A túlhevített gőz mezőben haladó izotermákat a túlhevített gőzre vonatkozó táblázatok adatpárjai alapján rajzolhatjuk be a diagramokba. Az x = 1 határgörbétől távol, erősen túlhevített állapotban a közegek az ideális gázhoz hasonlóan viselkednek, az izotermák itt újra a h = állandó vonalakkal, vagyis a p-tengellyel párhuzamosak.

1.5.6. ábra. Állapotváltozás a log p-h diagramban

A közegek p–h értékpárjaihoz rendelt v fajtérfogatértékek és entrópiaértékek újabb görbeseregeket képeznek a diagramban (1.5.7. ábra).

1.5.7. ábra. Fajtérfogat- és entrópiaértékek a log p –h diagramban

A jobb áttekinthetőség érdekében a teljes log p–h diagramok ezeknek a görbeseregeknek általában csak egy részét tartalmazzák. Így a v fajtérfogat görbék a nedves mezőből gyakran hiányoznak, mivel leolvasásuk a folyadék-határgörbe közelében elég nehéz és a nedves gőz fajtérfogatot, mint láttuk a gőztáblázatok alapján is könnyen és pontosan meg lehet határozni. Az s = állandó görbékre (kompresszió görbék) is csak azokon a területeken van szükségünk, ahol a kompresszió a gyakorlatban zajlik, tehát elsősorban a túlhevített gőz mezőben. A következőkben néhány példa kapcsán bemutatjuk, hogyan lehet a log p–h diagramot a kompresszoros hűtőberendezésekben lejátszódó néhány jellegzetes folyamat követésére és a hűtőközeg állapotjelzőinek meghatározására felhasználni.

1.5.8. ábra. Halmazállapotváltozások a log p – h diagramban

Ekkorra elérjük a jobboldali határgörbét, ahol x = 1, vagyis a száraz telített gőz határgörbét elérve minden folyadék gőzzé vált, de közben sem a nyomása, sem a hőmérséklete nem változott. Az x = 1 határgörbétől jobbra továbbhaladva a gőz hőmérséklete változatlan nyomáson növekedni fog, túlhevül.

A most leírt p = állandó állapotváltozás a hűtőberendezések elpárologtatójában és kondenzátorában lejátszódó folyamatoknak felel meg, attól függően, hogy iránya milyen. A közeg az elpárologtatóban a hűtési feladatnak megfelelő t₀ hőmérsékleten (és p₀ telítési nyomáson) hőfelvétel közben elpárolog, esetleg kissé túl is hevül. A t_th túlhevítési hőmérséklet azonban természetesen nem lehet magasabb, mint annak a közegnek a hőmérséklete, amelyből a hőt elvontuk. A diagramból le lehet olvasni a hűtőközeg entalpiáját a folyamat kezdetén (1) és végén (2). E két entalpia különbsége megadja, hogy egységnyi tömegű hűtőközeg mennyi hőt vont el, mekkora az általa hűtés közben felvett q₀ hőmennyiség, az úgynevezett fajlagos hőelvonás. (A gyakorlatban az (1) kezdőállapot általában nem a határgörbére, hanem attól kissé jobbra, a nedvesgőz mezőbe kerül 1.5.9. ábra)

Egy p = állandó folyamat játszódik le a hűtőközeg cseppfolyósításakor is, de pontosan a fordított (3 → 4) irányban. A cseppfolyósítás t hőmérséklete (és a megfelelő p telítési nyomás), illetve a cseppfolyósított hűtőközeg t_u véghőmérséklete is természetesen annak a közegnek a hőmérsékletétől függ, amely a cseppfolyósításhoz szükséges hőmennyiséget átveszi, annak hőmérsékleténél csak nagyobb lehet. A folyamat alatt a közeg által leadott q fajlagos hőmennyiség a kezdő- és végállapot entalpiakülönbségével azonos.

A log p–h diagramban található s = állandó görbesereg a kompresszió folyamatának követését teszi lehetővé. Ha ugyanis a kompresszort ideálisnak tekintjük, ami azt jelenti, hogy a kompresszió folyamata alatt a hűtőközeg a környezetből hőt nem vesz fel és annak le sem ad (adiabatikus folyamat), továbbá a súrlódásoktól is eltekinthetünk, akkor a kompresszorban olyan folyamat megy végbe, amelynek során az s entrópia változatlan. (Egy ilyen kompresszor energetikailag biztosan igen jó lenne, de a gyakorlatban csak közelíteni lehet ehhez.) A kompresszióval kapcsolatban főleg két dolog érdekel bennünket: mekkora lesz a kompresszió folyamatához szükséges elméleti munkaszükséglet munka, és mekkora lesz a kompresszió véghőmérséklete. Induljunk ki abból, hogy a kompresszorral p₀ nyomású és t₁ hőmérsékletű, azaz kissé túlhevített állapotú 1 hűtőközeg gőzt kell egy p_c nyomású térbe szállítani (1.5.9 ábra). 

 1.5.9. ábra. Halmazállapotváltozások a log p – h diagramban

A (2) végállapotban a veszteségmentes (s = állandó) kompresszió esetén az entrópia ugyanakkora marad, mint az (1) kezdőállapotban volt. Meg kell tehát szerkeszteni a diagramban az (1) ponton éppen áthaladó s = állandó görbe és a p = állandó vízszintes vonal metszéspontját. Ez lesz a veszteségmentes kompresszió (2) végállapota. A két állapot közötti s = állandó vonalszakasz a kompresszorban lejátszódó ideális folyamatot ábrázolja. A (2) ponton áthaladó izoterma (t₂ = állandó) a kompresszió véghőmérsékletét jelenti.

Az egységnyi tömegű közeg (m = 1 kg) p₀ nyomású térből p nyomású térbe történő átszállításához (tehát nem csupán az összenyomásához!) szükséges technikai munka: W. Ezt a hűtőtechnika szakterületén egyszerűen fajlagos kompresszormunkának nevezzük, amely a kezdő és végállapot entalpiakülönbségével egyenlő. Felhasználva azt a tételt, hogy az entalpiaváltozás független a folyamatok sorrendjétől, a veszteséges kompressziót is ábrázolni lehet a log p–h diagramban. A veszteséges kompresszorműködéshez szükséges W_i indukált fajlagos munkaszükséglet az elméletileg szükséges W munkaszükséglet és a súrlódásokból, valamint a hőcseréből származó q_veszt fajlagos hőveszteségek összege (1.5.10. ábra).          

1.5.10. ábra. Halmazállapotváltozások a log p – h diagramban

A folyamat természetesen nem az (1) – (2) – (3) úton zajlik le, hanem közvetlenül az (1) és (3) állapotok között. (Pontos lefolyását nehéz lenne kijelölni, ugyanis nem tudjuk, hogy a veszteséghő a folyamat egyes szakaszaiban mennyire módosította az eredetileg s = állandó folyamatot.) A módszerrel követni lehet a veszteségek végső hatását: egyértelmű, hogy a kompresszor veszteségei a munkaszükségletet és a kompresszió véghőmérsékletét is megnövelik (W_i > W és t₃ > t₂).

A kompresszoros hűtőberendezések egyik jellegzetes folyamata a fojtás, amely gyakorlatilag h = állandó állapotváltozást jelent. Ha a telített, vagy ahhoz közel álló folyadékállapotú közeg p nyomását fojtással (például éles falú szűk nyíláson való áteresztéssel) p₀-ra csökkentjük, akkor a közeg hőmérséklete is erősen lecsökken. A gázállapotú közegek hőmérsékletváltozása azonban a fojtáskor gyakorlatilag elhanyagolható. Telített állapotú folyadék (1) fojtását mutatjuk be az 1.5.11. ábrán. A kezdetben p nyomású és t hőmérsékletű folyadékból a p₀ nyomásra történő fojtásos nyomáscsökkentés után, – a folyamatot a diagramban egy függőleges vonal ábrázolja – t₀ < t hőmérsékletű (2) állapotú nedves gőz lesz, amelynek x fajlagos gőztartalma a diagramból leolvasható. Az ábrán azt is bemutatjuk, hogy túlhevített gőz (3) fojtásakor, tehát például egy szívóvezetékben létrejövő Δp nagyságú nyomásesés következtében a fajtérfogat érezhetően megváltozik (v₄ > v₃), de hőmérsékletcsökkenés gyakorlatilag nem következik be. 

1.5.11. ábra. Hűtőközeg nyomásának csökkenése log p-h diagramban ábrázolva

Az azeotróp hűtőközeg-keverékek log p–h diagramjai – minthogy az azeotróp keverékek pontosan úgy viselkednek, mint az egyanyagú közegek – felépítésüket és a használatukat tekintve is teljesen megegyeznek a tiszta (egykomponensű) hűtőközegek eddig tárgyalt diagramjaival.

A zeotróp keverékek (blendek) hőmérséklete azonban – mint ahogy azt az előzőekben részleteztük – állandó nyomású elpárolgás és kondenzáció közben nem marad állandó, kisebb-nagyobb hőmérsékletváltozás: „csúszás” (glide) tapasztalható. A zeotróp keverékek log p–h diagramjaiban ez úgy jelentkezik, hogy az izotermák a nedvesgőz mezőben nem vízszintesek, hanem ferdék (1.5.12. ábra). 

1.5.12. ábra. „csúszás” (glide) log p-h diagramban ábrázolva

Az állandó nyomás mellett végrehajtott elpárologtatás folyamán a hőmérséklet nő: t2 > t1; kondenzálódás közben pedig csökken; t4 < t3. Az egyanyagú hűtőközegekkel való összehasonlíthatóságuk érdekében a p0 elpárolgási nyomáson a telített gőz hőmérsékletét (t2) tekintik elpárolgási hőmérsékletnek, a p kondenzálódási nyomáson pedig a telített folyadék hőmérsékletét (t4) tekintik a kondenzációs hőmérsékletnek.

Egyéb tekintetben a zeotróp blendek log p–h diagramjának használata megegyezik az azeotróp hűtőközeg keverékek, illetve a tiszta, egyanyagú hűtőközegek log p–h állapotdiagramjainak a használatával.

A zeotróp blendek diagramjai mindig csak egy meghatározott összetételű keverékre érvényesek. Ha a hűtőközeg komponenseinek aránya bármely okból megváltozik (pl. a könnyebben párolgó komponens nagyobb arányú szökése következtében), a zeotróp közeg tulajdonságai megváltoznak és az eredeti összetételű keverék diagramja megbízhatatlanná és emiatt használhatatlanná válik.