Kisebb kamrák hűtésére alkalmas berendezés kapcsolási vázlatát az (7.24. ábra) mutatja. A kamra kényszerlégcirkulációs hűtésű.  A közvetlen elpárologtatású (3) felületi léghűtő saját ventilátorai biztosítják a hűtött tér megfelelő átöblítését, az egyenletes hőmérsékleteloszlást. A folyékony hűtőközeggel való ellátásáról az (5) termosztatikus adagoló szelep gondoskodik. A hőfelvétel során elpárolgott hűtőközeget az (1) motorkompresszor a (2) léghűtésű kondenzátorba szállítja. A kondenzátum a (15) folyadékgyűjtőből az adagoló szelepen át jut az elpárologtatóba (3). A berendezés rendeltetés szerinti működését  nedvességszűrő (9), áramlás- és nedvességjelző (10), szervizszelepek, elzárószelepek, csővezetékek és a védelmek szolgálják, amelyet az üzemellenőrzést szolgáló készülékek, szabályozók, nyomás és hőmérsékletmérők egészítenek ki. A rendszer túl-, és alacsony nyomás elleni védelmét a kompresszor csonkjaira csatlakoztatott presszosztátok végzik.

A túlnyomásvédelem (7) a rendszerben uralkodó nyomás szilárdságot nem veszélyeztető érték alatt tartásáról gondoskodik (két lépcsőben). Az alacsony nyomás elleni védelem (8) olajozási és motorhűtési szempontokból nélkülözhetetlen. Az esetlegesen a hűtőközegbe került szilárd és folyékony szennyezőket (pl. víz) a folyadék, illetve szívó ágakban elhelyezett szűrők (9) választják le. A víz jelenlétét az áramlás-, és nedvességjelző (10) mutatja.

7.24. ábra. Kamrahűtés freon hűtőközeggel, léghűtésű kondenzátorral

1-kompresszor, 2-kondenzátor, 3-elpárologtató, 4-fűtőbetét, 5-termosztatikus expanziós szelep, 6-mágnesszelep, 7-magasnyomású presszosztát, 8-alacsony nyomású presszosztát, 9-szűrő, 10-nézőüveg, 11-állandó nyomáskülönbség tartó szelep, 12- nyomástartószelep, 13-túlnyomás védelem, 14-teremtermosztát,15-folyadékgyújtó

A kapcsolási rajzon nem szerepelnek a szervizhez szükséges csonkok, illetve az elzáró szerelvények, csak a szükséges automatikus üzem elemei vannak feltüntetve. Az elzáró szelepeket úgy érdemes elhelyezni, hogy a meghibásodásra hajlamos és a cserét igénylő berendezések általuk kiiktathatók legyenek, de elhelyezésüket a helyi adottságok és a felhasználás módja is megszabja. Nem szabad megfeledkezni a beüzemeléshez kötelező nyomás és vákuumpróbáról, melyekhez ezeken a szakaszokon szervizcsatlakozásokat kell biztosítani.

A berendezés szakaszos működésű. Amikor a kamrában a levegő hőmérséklete eléri a megengedett hőmérsékletingadozás alsó határát, a hőmérsékletérzékelő termosztát (14) zárja a folyadékvezetékbe épített mágnesszelepet (6), a folyadék betáplálás megszűnte következtében csökken a szívóoldali nyomás, melynek hatására a nyomáskapcsoló (8) leállítja a kompresszort, megszünteti a hűtést. A hűtés újraindításának szükségét a megengedett ingadozás felsőhatárát elérő léghőmérséklet jelzi. Ekkor a termosztát nyitja a mágnesszelepet. Az emelkedő szívóoldali nyomást érzékelő nyomáskapcsoló (7) indítja a kompresszort.

Az olyan rendszereket, ahol téli időszakban a kamra hőmérsékletét magasabban kell tartani, mint a környezeti hőmérsékletet, kondenzációs nyomás-szabályozással kell ellátni, ill. a kondenzációs nyomás minimális értékét kell tartani, hogy az adagoló megfelelő mennyiségű hűtőközeget tudjon az elpárologtató számára átengedni. A 7.24. ábrán példa látható az állandó nyomáskülönbség-tartó (11) és a  nyomásszabályzó-szelep (12) beépítésével megvalósított kondenzátor-nyomásszabályozásra. Ebben a kapcsolásban a kompresszor által szolgáltatott meleggáz mindaddig megkerüli a kondenzátort, amíg a nyomóoldalon fel nem épül a tervezett nyomás. A nyomóoldali nyomás felépülésével zár a PDC szelep, nyit a PC szelep és további nyomásnövekedéssel elindulnak a kondenzátor ventilátorai is az oda épített nyomáskapcsoló (13) jelére.

Elterjedt vezérlési, ill. leállási mód az ún. pump-down, azaz „leszivatásos” üzemmód. A beállított kamara hőmérséklet elérésével a mágnesszelep (6) zár, megszűnik az adagolás és a kompresszor az alsó nyomáshatárig szívja le a rendszert, majd megáll. Ezzel a folyadékütés veszély elkerülhető a kompresszornál az újrainduláskor, mivel fennáll a veszélye annak, hogy állásidőben a nyomás kiegyenlítődik a két oldal között. Ilyen eset előfordulhat, akkor, ha az adagoló (5) érzékelője még állásidő alatt hőt (pld. lámpától) kap, ennek következtében (ha a mágnesszelep nem lenne) az adagoló átengedhetné a hűtőközeg folyadékot az elpárologtatóba. 

A (7.24. ábra) lévő alkalmazásban kompresszoroknál jellemzően dugattyú beléptetéssel, kondenzátoroknál a ventilátorok külön indításával valósul meg a teljesítményszabályozás.

Az elpárolgási hőmérséklettől függően szükséges a rendszeres leolvasztások beiktatása a vezérlésbe. Ezek ütemezésére szinte mindegyik kamravezérlő képes. Az ábrán lévő rendszer leolvasztása elektromos. A leolvasztási program kezdetével lezár a mágnesszelep (6) és elkezdődik az elpárologtatóban lévő maradék hűtőközeg leszívatása. Ez a ventilátorok járatásával gyorsítható. A leürítést követően bekapcsolnak a fűtőbetétek. Ha mélyhűtő kamrát üzemeltetünk nem szabad megfeledkeznünk a csepptálca és a lefolyó vezeték fűtéséről. A cseppvízvezeték fűtést nem elegendő a kamrán belül kiépíteni, a kilépő vezetéket is fűteni kell. Tálcafűtést minden 0 °C alatti teremben érdemes alkalmazni.

Abban az esetben, ha a hűtőaggregát nem helyezhető el a kamra közvetlen közelében, meg kell fontolni kiegészítő olajleválasztó használatát. A hosszabb szívóvezetékekben kialakuló nyomásesés hatására a gőzsebesség csökken, ami elégtelen olajelhordást eredményezhet. Ilyen helyzetben a csővezetékekben felgyülemlett olaj miatt a cső keresztmetszete szűkül, fojtás alakul ki a rendszerben, aminek következtében a kompresszor alacsony nyomásra leáll. Olyan telepítéseknél, ahol az elpárologtató és az aggregát között jelentős magasságkülönbség van, a függőleges szakaszokban 3 méterenként olajzsákok beiktatása indokolt.