Bizonyos esetekben akár szabad szemmel is érzékelhetők a szivárgás jelei. Ha a csatlakozási helyeken olajfoltok jelennek meg, illetve a nézőüvegen buborékos áramlást látunk, az szivárgásra utal. A nyomáspróbánál ismertetett szappanhab-próba szintén jelzi, ha nem megfelelően gáztömör a berendezés. Ezek a módszerek azonban nem elég megbízhatóak, ajánlott műszeres szivárgás-vizsgálatot végezni. Ezek a műszerek úgy működnek, hogy a szivárgás feltételezett helyénél egy szondával levegőmintát vesznek és az azt egy érzékelőhöz vezetik. A műszer a levegőben jelenlévő hűtőközeget hang vagy fényjelzéssel mutatja ki.

Az ultrahangos érzékelővel működő szivárgáskereső a szivárgás helyén kiáramló gáz által keltett hangrezgéseket érzékeli és átalakítja akusztikus jellé. Egy fejhallgató segítségével a zaj, és ezáltal a szivárgás pontos helye bemérhető, és egy skála segítségével a szökési ráta is meghatározható. Hátránya, hogy a háttérzaj nehezíti a hibakeresést.

A csipogónak nevezett szivárgásvizsgáló készülék működése a koronakisülés jelenségén alapul. Az érzékelő két elektródája közé kerülő hűtőközeg vagy vízmolekulák felbomlanak, és a koronakisülés megnöveli az elektródák között mért áramot. A műszer csipogó hanggal jelzi a szivárgás helyét. Előnye, hogy az adott környezetben nullázni lehet, hátránya, hogy a vízgőz jelenlétét is jelzi.

Az úgynevezett fűtött diódás szivárgásvizsgáló eszköz vagy más néven halogéndetektor ezzel szemben a vízgőzt nem mutatja ki, csak a halogéntartalmú hűtőközeget. Az érzékelő két elektródája egy fűtött platina katód és egy anód, ami gyűjtőfelületként szolgál. A fűtött felületen a hűtőközeg molekulái elbomlanak és a keletkező halogénionok áramlása megnöveli az elektródák közötti áramot, amit a műszer hangjelzéssel jelez. Megfelelően nagy érzékenységű szivárgásvizsgáló készülék.

Egy másik szivárgásvizsgáló eszköz infravörös abszorpciós érzékelővel működik. A belsejében egy infravörös sugárzást kibocsátó energiaforrás, vele szemben egy infravörös érzékelő található, köztük pedig egy optikai szűrő. A készülékbe érkező hűtőközeg elnyeli az infravörös sugárzás egy részét, és ezáltal csökkenti az érzékelő hőmérsékletét. Minden halogénezett szénhidrogén kimutatására alkalmas, kiváló érzékenységű, hosszú élettartamú műszer, hátránya az ára. 

Napjainkban leggyakrabban alkalmazott eszköz a félvezető érzékelős szivárgásellenőrző műszer. A korábbiakhoz hasonlóan ebben az esetben is a levegőben lévő gázelegy jelenléte az érzékelőben hozza létre a jelzést a berendezésben azáltal, hogy az érzékelt gáz adszorbeálódik félvezető felületén, és így annak vezetőképessége megváltozik. A folyamat visszafordul, ha gáz töménysége lecsökken. Előnyei a korábbi berendezésekhez viszonyítva, hogy magasabb az érzékenysége, hosszabb az élettartama (több ezer óra) és elszennyeződés esetén tisztítható.

A szivárgásvizsgálatnál olyan eszközre van szükség, amelynek kijelzési érzékenysége megfelel az előírtaknak, ami azt jelenti, hogy a megengedett maximum 5 [g/év] értékű szivárgás esetén jelzi a szivárgást. A rendeletben szabályozott szivárgásvizsgálatot tehát csak ellenőrzött érzékenységű műszerrel szabad végrehajtani. Az ellenőrzés egy ismert szivárgási rátájú emisszió-forrással, egy etalonnal való összehasonlítást jelent. A gyakorlatban a szivárgásvizsgáló készülékek ellenőrzését úgynevezett próbalyukkal kell elvégezni (3.6.1. ábra). A próbalyuk egy kis tartály, amelyben hűtőközeg, vagy azzal egyenértékű hatást kiváltó egyéb anyag foglal helyet.

4.6.1. ábra. Szivárgáskereső vizsgálata próbalyukkal